Ott élek ahol egy tél szétmarja az utat és évente kétszer feltúrják a friss aszfaltot hogy csöveket fektessenek le, ahol meg kell vedd a perfúziót ha kórházba kerülsz nehogy meghalj, ahol elgázolnak a járdán, és te vagy a hibás, ahol normális, hogy egy önkormányzat nem kap uniós támogatást ha ellenzéki a polgármester, és ahol mindebből alkohol reklám merít ihletet.
Meguntam legyinteni. Hidegen hagy, hogy Romániában élek. Dühös vagyok. Nem akarok mindent lenyelni! Vagy mondjam azt, hogy óh lélek, ez a hazám?
PS: Ezen gondolatsor (és még számtalan szebbnél szebb), a szatmári billa utcáján való végigsuhanás hatására született meg. De autózhattam volna Nagykárolyban, Tordaszentlászlón vagy a Bors-Brassó autobahn valamelyik hiányzó aszfaltcsíkján.
0 beszólás:
Megjegyzés küldése